Csöndes, szürke csütörtök délután. A bloggernek szinte már nem is nevezhető kocaíró úgy dönt, július óta először ismét írni fog. Amikor az elképzelés megfogan a fejében, még nem is sejti, hogy a freeblog történetének legnagyobb hardver katasztrófája zajlik éppen; a blogok egész nap nem elérhetők, és mint késő este kiderül, minden bejegyzés törlődött augusztus óta. Még szerencse, hogy hősünket ez egyáltalán nem érinti...

Szóval Márton nap van, én meg újra írok. Hogy meddig, arra vonatkozóan már nem merek ígéreteket tenni, terveim vannak, időm nincs. Lesz ami lesz.

Szeretném én a Márton napot, liba, újbor, szálló falevelek, gasztro-programok, ugyanakkor utálom is. Világosan emlékszem, hogy pár éve ilyenkor még olcsóbb volt a libamáj a csarnokban. Azóta észbe kaptak a kereskedők és ilyenkor próbálják magukat megszedni mindenkin, aki évente egyszer eszik libát. Meg sajna rajtunk is, akik rendszeresen. Körültekintően vásároljatok, mert szemérmetlen árak vannak, vagy várjatok pár napot, amíg visszaáll minden a normál kerékvágásba.

Mert amúgy libát enni jó. A most következő két receptben ráadásul az a közös, hogy mindkettő elkészítése már-már primitíven egyszerű, mégis villantós kaják.

2 perces libamáj

Hozzávalók:

• 1 hizlalt libamáj
• 1 evőkanál libazsír
• valamilyen jóféle só (nálam füstölt paprikás Thiercelin)

• 1 (pecsenye) libamell
• 1 evőkanál libazsír
• só, bors

A libamellet szétválasztom a két felére és a bőrét éles késsel beirdalom. A húsba nem ér belevágni, főleg a második ütemben a keresztbe irányú vágásoknál kell figyelni. Sózom, borsozom, és forró zsíron jól körbepirítom kb. 2-2 perc alatt, a bőrös felével kezdve. Utána 160 fokra előmelegített sütőbe tolom 12 percre. Ha kész, pár percet illik pihentetni, mint a steaket, aztán vékony szeletekre vágni.

Mindkét technika változtatás nélkül ugyanolyan jó kacsára is, mint libára.

Ő is Márton :)

Tavasszal még úgy terveztem, én naiv, hogy nyáron majd jól végigjárom az összes lehetséges fesztivált, ahol majd végigdokumentálom, hogy mit ettem és milyen volt. Aztán - szerencsére - teljesen máshogy alakult a nyaram, a blogot is hanyagoltam, a fesztiválokat meg aztán pláne. Sebaj, a Hegyalja Fesztiválra végülis lejutottam, bár gépet nem vittem, de azért most következzen egy háromrészes összefoglaló, nagyrészt gasztro szempontból. Az elmúlt 4 év tapasztalatát fogom most besűríteni a posztokba, és ott tapasztalataim szerint nem nagyon változik semmi, úgyhogy bízom benne, hogy jövőre is hasznos lesz az iromány. Bár csak a fesztterületről gyalog megközelíthető helyekről írok, az igazán jó dolgok meg egy kicsit messzebb vannak, azért remélem azok is kapnak pár tippet, akik nem a fesztiválra mennek.

A wc-k állapotára külön kitérek, mert az fontos szempont egy fesztiválozónak.

Akkor induljunk el mondjuk a hídtól Tokaj főutcáján.

Tokaj Étterem (a Tokaj Hotel nevű vizuális környezetszennyezéshez tartozó izé):

Kép innen: programturizmus.hu

Na itt haladjunk is tovább, nem érdemes. A Tokaj Étterem azon vendéglátóipari egységek hagyományait eleveníti fel, ahol az étel rossz, de legalább a hússzövött keverékből készülő bécsiszelet lelóg a tányérról. Leszámítva, hogy itt nem lóg le. A gulyásleves alapból nagyon csípős, ami felveti azt a kérdést, hogy mit akarnak ezzel titkolni, a frissensültek aprók, a harcsapörköltben meg valamiért mustár van. A hely azért bejöhet azoknak, akik bírják a lelógós-bécsiszeletes helyeket, csak most nem éhesek annyira, a bográcsos ételek nem drágák, de ha nem vágyunk csípős gulyásra és halászlére, akkor nem érdemes lecövekelni. Pozitívum, hogy szép nagy árnyas terasza van, és azon kevés helyek közé tartozik Tokajban, ahol kapni pontyhalászlét is. (Mellesleg az étteremben lehet, hogy celebspottoltuk Péter Annát, de az is lehet, hogy nem, hátulról nehéz volt megállapítani.)

A meglehetősen nagy étteremre összesen egy női és egy férfi wc jut, ezek is már a hotel épületében, de legalább van papír, szappan és kéztörlő.

Toldi Fogadó:

Első látásra ugyan be lehetne sorolni ugyanabba a kategóriába, ahová a hotel éttermét tettük, de nem érdemes. Bár a Toldi étlapján is túltengenek a rántott, a töltött és a ... módra kifejezések, viszont az ételek kifejezetten korrektek, a tálalás néhol egészen fantáziadús, és bőven találunk fogásokat a bécsiszelet birodalmon túl is. Ráadásul a Toldiban van fesztiválmenü 790 forintért, ami emlékeim szerint tavaly még 890 forint volt: ezért két fogásos ebéd jár, ami ráadásul jó és elég. Az egyetlen gond vele, hogy a menün évek óta nem változtattak, így idén mi már inkább más felé kacsintgattunk. A kertben érdemes helyet keresni, és nem árt időben érkezni, mert a menü 2-3 óra felé elfogy.

Wc szintén nem sok van, de tiszta, felszerelve minden szükségessel.

Fakapu:

Vérzik a szívem. Egy héttel ezelőtt vakon le mertem volna írni, hogy a Fakapu Tokaj legjobb helye. Visszafogott parasztromantikus stílus (bocsi, nekem tök bejön a muskátlis kerekeskutas stíl, akkor is ha ciki), frissen, bográcsban főtt egytálételek, nagyon rövid étlap, de stabilan jó minőség, paraszttállal, zseniális kenyérlángossal. A jó hír, hogy az ételek minősége még mindig szuper, fesztiválon kívül mindenképp érdemes betérni. A Fakapu nálam akkor ásta el magát, amikor gyanútlanul, fogyasztó vendégként elkértem a wc kulcsát (az utcáról nyílik, ezért zárják), mire a pincérlány rezzenéstelen arccal közölte, hogy azt sajna két napja elvesztették, de menjek át a szemközti kocsmába, ahol 100 forintért pisilhetek. Azért remélem, hogy a fesztivál után, vagy egy esetleges ÁNTSZ ellenőrzésnél megtalálták... :) Így hát kis társaságunk elpisilt vagy 800 forintot az ott töltött idő alatt, borravalóra nem nagyon futotta, és többet nem mentünk vissza. Vajon megérte?

Kép innen: tokaj-turizmus.hu

Bacchus étterem és pizzéria:

A Bacchus Tokaj főterén áll. A szerencsés elhelyezkedésből és a pizzéria mivoltából akár arra is következtethetne az egyszeri fesztiválozó, hogy ez egy szar hely, de nem, sőt, meglepően jó. Legalábbis ha az ember az ésszerű, nem túl tájidegen fogásokat választja az amúgy bő választékból. Ugyan a rákos ételben két nyamvadt koktélrák reprezentálta a kis tengeri nyomoroncokat, de az is hülye, aki Tokajban ilyet eszik. A harcsahalászlé eléggé rendben volt, és állítólag a pizza sem rossz, bár ehhez én nem értek. A hely mindenesetre hangulatos, feltéve, ha sikerül kinti asztalt fognunk a templom tövében, olcsó is, a kiszolgálás annak ellenére nagyjából rendben volt, hogy elég durva volt a forgalom.

Wc-ből szintén egy-egy van, nem is tiszta, papír sincs és szappan sem, de legalább beengednek.

Degenfeld:

Ezzel most bajban vagyok, mert idén kimaradt, az egy-két évvel ezelőtti élményeimről tudok beszámolni, ami alapján a Degenfeld eléggé skizofrén hely. Van ugyanis fesztiválmenü, ráadásul a Toldival ellentétben választható és sokszínű, viszont mindeközben a pincérek kinézik a fesztiválozókat. Akkor is, ha nem fesztiválmenüt kérnek, hanem valami négyszer annyiba kerülőt. Az ételekkel nincs gond, és itt végre ehetünk olyan fogásokat is jó minőségben, amiket a nagymamánk nem ismert. A wc-re nem emlékszem.

És most egy kakukktojás, a hídtól az állomás felé indulva a parkolónál található büfé:

Na, ezt ne! Akkor se, ha pont útba esik az állomás felé. Inkább menj be a szemközti Penny-be és vegyél egy kiflit kefirrel. A büfé a legszörnyűbb balatoni lehúzós helyeket idézi: ezerkétszázért féltenyérnyi mirelit sajttal töltött pulykamell, gyíkhús-burger, olcsó majonézben tocsogó káposztasaláta.

Enni odabent:

Őszintén szólva nem sokat voltam odabent, tekintve a 40 fokot, az árnyék teljes hiányát és a napközbeni programhiányt. Amikor de, akkor meg ittam, koncerten voltam vagy aludtam, ezért lemaradtam az MR2 Furmint színpad gasztronómiai programjairól, pedig volt borkóstoló is, meg minden. Szánom-bánom, jövőre, ha hidegfront lesz, becsszó ott maradok. 
Azért a Hegy' hangulatában még mindig kis fesztivál, hiába hívnak jobbnál jobb külföldi előadókat, ez pedig egyszerre előny és hátrány is. A családias hangulatot imádom, viszont a gasztro-kínálat messze elmarad a Sziget, vagy akár a Volt kínálata mögött. Van Balaton grill és a hozzánőtt jugoszláv étkezde, néhány amerikai hot-dogos, pizzaszelet, kukorica főve vagy pattogva, meg vattacukor. Az egyetlen üdítő kivétel a már említett MR2 színpadnál található kenyérlángosos volt: életem második legjobb kenyérlángosát ettem itt, de az elsővel nehéz konkurálni. Itt jegyezném meg, hogy szegény kenyérlángos ugyanazt az utat futja be most kicsiben, mint a pizza. Eredendően egy olcsó paraszti étel volt, ahol a tészta dominál, de azért pacsmagolnak rá valamit, tejfölt, káposztát, véletlenül sem húsfélét. Aztán a cucc elkezdett terjedni, már van minden falunapon, mint a Tankcsapda, és egyre több minden kerül rá egyre rosszabb minőségben. Szerintem már csak idő kérdése és megjelenik a hawaii langalló ananásszal. Na, ez nem ilyen volt, hanem nagyon jó, bár volt rajta hús is azért.

Holnap pedig jönnek a borok, én pedig sokkal pozitívabb és áradozóbb  leszek, mint most, ígérem.

Igen, eltűntem, de csak azért, mert gőzerővel dolgozom, dolgozunk, méghozzá egy zseniálisan jó dolgon. Még egy pár nap, és kialakulnak a dolgok, akkor majd mesélek. Addig pedig még jövök egy élvezetes allergiateszttel (hálisten negatív lett :) ), meg egy gyors kéksajtos vacsival. Ezek is még a múlt hétről maradtak, mert be kell valljam, szégyenszemre egy hete nem főztem semmit.

Ja, és még egy jó tanács: ha valaki cseresznyével kínál, fogadd el!

Szombatra strandot terveztünk. Naptej, bikini kikészítve, láb leepilálva, hol a francban van a pokróc, megjött Ada is, máris mehetünk... és akkor jött az első mennydörgés. Persze ez engem sosem gátolt meg semmiben, 2 évesen belevetettem magam a Dunába, februárban. Nem estem, tök tudatosan, apukám jó reflexeinek köszönhetően ontom még itt a recepteket. De Ada és Dani nyertek, az eget szemlélve a strandból előbb Kopaszi gát lett, végül azt is messzinek ítéltük, és nagy bátran kivonultunk a kertbe egy-egy eperturmixszal. Mondanom sem kell, olyan 6-ig egyáltalán nem esett.

De ha már nem strand, hát legalább lángos és sör legyen. Lett, életem első próbálkozása, csalódottan állapítottam meg, hogy nem olyan, mint a strandos, a fiúk meg elégedetten ugyanezt. Több benne az anyag és kevesebb az olaj. Ebből a mennyiségből mi háromszor ettük degeszre magunkat. A tészta nyersen jól elvan több napig a hűtőben, lehet mindig frissen kisütni.

Hozzávalók:

• 60 dkg finomliszt
• 1 dl tej
• 3 dl kefir
• 25 gramm élesztő (friss)
• 1 tojás
• fél ek só
• fél ek cukor
• a tetejére fokhagyma, tejföl, sajt
• olaj a sütéshez

Ez a törökös stílusú padlizsán a Spar új csípőspaprika policy-jének köszönheti a létét. Egészen idáig gondban voltam a friss chilivel, csak a Fővám téri piacon tudtam általában venni, felénk sehol. Úgyhogy szorgosan szeleteltem a zöld hegyeserőset mindenbe, vagy beértem a szárítottal. Múlt héten találkoztam először a Sparban igazi chilivel, sőt, habanero is volt, bár azt ma már nem találtam. Azért remélem, megtartják ezt a jó szokásukat. A recept szokás szerint nem autentikus, illetve fogalmam sincs, hogy az-e, de tekintve, hogy marha és disznó keverékéből csináltam, kapásból kilőttem, hogy akár arab, akár indiai szempontból az legyen. Viszont annyira jó, hogy egyszer megcsinálom bárányból is.

llyen szép, kb. 8 centis paprika ment bele (ez a képen egy naaagy lapostányér):

Hozzávalók:

• 2 közepes méretű padlizsán (50-60 dekásak)
• fél kiló darált hús (marha és disznó vegyesen, vagy csak marha)
• 10 dgk bulgur (búzatöret, beszerzési helyekről ITT írtam)
• 1 nagy fej hagyma
• 1-2 chili
• 2 tv paprika
• 3 paradicsom
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 3 dl joghurt (lehetőleg házi, vagy arab, vagy görög)
• 1 kávéskanál őrölt fahéj
• kevés gyömbér (friss reszelt vagy por)
• 1 kávéskanál római kömény
• só, bors, kevés olaj

A bulgurt leöntöttem 2 deci forró vízzel és letakartam. A hagymát kockára vágtam, olajon megdinszteltem, majd összepirítottam a darált hússal. Amikor a hús átpirult, felöntöttem kb. 3 deci vízzel és beledobtam az apróra vágott, kimagozott chilit. (Ehhez vagy gumikesztyű kell, vagy jó memória, hogy utána ne nyúlkáljunk a szemünkbe.) Sóval, borssal, a fahéjjal és a gyömbérrel fűszereztem. Amíg a töltelék főtt, kivájtam a két, hosszában félbevágott padlizsánt. Én két kisebb tepsiben sütöttem, amibe épp belefértek, így nem billegtek. A padlizsánok kivájt belsejét, a paprikát és a paradicsomot felkockáztam és a tepsik aljába szórtam. A húsos tölteléket kb. 20 percet főztem, majd belekevertem a mértékkel felaprított petrezselymet és az időközben megpuhult bulgurt. A padlizsánokat a felaprított zöldségek tetejére tettem, jól beletunkolva megtöltöttem a húsos bulguros töltelékkel, a töltelék alján maradt szaftot, és tepsinként úgy egy deci vizet pedig alá öntöttem. A tetejüket megkentem joghurttal és 160 fokra előmelegített sütőben másfél órát sütöttem.

Ha tetszett a poszt, lájkolj a Facebookon is!