2008. december 14., 17:02   :::   írta morri   :::   főoldalra!

Az ötlet, hogy induljak Nemisbéka karácsonyi receptversenyén, hamarabb jött, mint a gasztroblog ötlete, de végülis úgy alakult, hogy nagyjából határidőre megszületett a blog is. Első érdemi bejegyzésként tehát íme, karácsonyi menü, aminek minden eleme el vagy előkészíthető előző nap.

Előétel: Zöldfűszeres palacsintatekercsek füstölt lazaccal

Az előétel ötlete Viveka Sandklef hosszú című, ám sajna annál rövidebb könyvecskéjéből származik (Fiatal, világjáró svéd lány kísérleti nyulakat keres, akik megkóstolnák főztjét). A tekercseket kétféleképp készítettem el, lett egy szinte teljesen recepthű verzió és egy light kiadás a nyers halat és a kaviárt kevésbé szeretők számára. Nem hittem volna, de a light tekercsek hozták a nagyobb sikert, persze nekem jobban ízlett az eredeti. Mindenesetre egyszerű, kreatív étel, amivel könnyű kísérletezgetni és nem nagy macera többfélét is készíteni egyszerre.

Hozzávalók:

• 6 evőkanál különféle zöld fűszernövény minél apróbbra vágva (nálam petrezselyem, újhagyma zöldje, kakukkfű, bazsalikom)
• 2 evőkanál fehérbor
• 1 dl tejszín
• 2 tojás
• 90 g liszt
• olaj
• só (nálam kimaradt, a halikra és a füstölt lazac sóssága bőven elég), bors
  
• 150 g füstölt lazac
• 1 dl tejföl
• 50 g halikra (sima piros capelin kaviár)
• fél citrom leve
• újhagyma (ezt már én tettem hozzá)
  
• vaj (ezt is)

A lisztet, fűszereket, fehérbort, tejszínt és a tojásokat összekevertem és adtam hozzá még annyi vizet, hogy átlagos sűrűségű palacsintatészta állaga legyen, majd teljesen hagyományos módon megsütöttem. Ekkora mennyiségből épp kijön 4 nagyobb méretű palacsinta. (Itt szúrnám közbe, hogy ha valakinek már most elege van az egészből, akár most is félre lehet tenni és másnap folytatni, de praktikusabb, ha most nem adjuk fel.)

A kaviárt összekevertem a tejföllel és a citromlével, kicsit megborsoztam (a fenti mennyiségeknek csak a felét használtam, mert csak az egyik palacsintába került az ikrás szószból). Az egyik palacsintát nagyjából lefedtem a lazacszeletek felével, megkentem a szósszal, majd egy másik palacsintával lefedtem és feltekertem. Érdemes a felső palacsintát 2-3 centiméterrel elcsúsztatva rátenni, és ott kezdeni a tekerést, ahol túllóg, így a végére érve pont összetalálkoznak a palacsintaszélek. 

A másik tekercshez kevés citromos vajon megpároltam-pirítottam a lazacszeleteket, majd ugyanúgy elrendezgettem a palacsintán. Került bele némi újhagyma és meglocsoltam a sütésből maradt vajjal, majd az előzőhöz hasonlóan letakartam a másik palacsintával és feltekertem.

A kész tekercsekkel már semmi más dolgunk nincs, mint szorosan alufóliába tekerni és másnap estig a hűtőben tárolni, majd éles késsel felkarikázni. Ha még aznap tálalni szeretnénk, akkor elég neki fél óra a mélyhűtőben, ennyi idő alatt nem fagy meg, csak kellemesen hideg lesz.

Főétel: Borban főtt, göngyölt tarja

Ez a recept eredetileg a pasim nagymamájának egy régi, megsárgult, kézzel írott receptes füzetéből származik, kellett hozzá még a feledés homálya és némi itthoni kísérletezgetés. Kicsit tartottam tőle, hogy pont disznóhússal pályázzak karácsonyra, végül azért mertem megkockáztatni, mert ebben az ételben a tarja teljesen átlényegül, ízben és színében is, valamint a bele és köré pakolt egyebektől egészen karácsonyias a végkifejlet.

Hozzávalók:

• 4 masszív szelet tarja
• kb. 20 deka minél húsosabb, minél füstöltebb szalonna
• 1 nagy fej lilahagyma
• só, bors, őrölt gyömbér
• olaj (nálunk most oliva, de persze általában napraforgó)
• 1 üveg vörösbor
• 2 dl áfonyalekvár vagy dzsemm
• cukor

(Az egyes szám első személy ez esetben költői kifejezési eszköz, nem pedig a képeken látható étel elkészítőjének sugalmazása, mert mint említettem, a recept Dani családjából származik, és el vagyok nyomva, na. :) )
A tarjákat (fontos, hogy minél tömörebb, vastagabb szelet legyen, hogy később egyben tartsa a tölteléket) óvatosan kiklopfoltam, sóztam, borsoztam. A lilahagyma egyik felét négy (avagy nyolc) nagyobb cikkelyre vágtam, a másik felét pedig apró kockákra. A kiklopfolt tarják egyik felét bedörzsölöm gyömbérrel, megszórom az apróra vágott hagymával, megy bele egy hasáb szalonna, az egy-két cikk lilahagyma, majd feltekerem és fogpiszkálóval (ha lenne hústűm, akkor azzal) összetűzöm. A feltekerés néha okoz némi logisztikai kihívást, törekedjünk arra, hogy sehol ne csak egy vékony hártya válassza el a tölteléket a külvilágtól. Ha kész a négy tekercs, akkor némi (oliva)olajjal megkenve, letakarva mehet másnapig a hűtőbe.

Az akció napján a tekercseket megfelelő méretű lábasban (még jobb a magas falú teflon serpenyő) kevés olajon fehéredésig pirítom, majd felöntöm az üveg (mínusz egy pohárka:) ) borral. Nem fogja teljesen ellepni, de ne aggódjunk, időről időre forgatni kell, és így legalább figyelemmel kísérhetjük a hús színeváltozását is, a végére teljesen sötét bordó lesz. Kb. 2 órát kell mérsékelt tűzön főzni, utána a tekercseket kivéve a maradék főzőlébe beleborítom az áfonyadzsemmet és úgy két evőkanál cukrot. A cukor kellemesen karamellizálódik, addig érdemes sűríteni, amíg a szósz egyáltalán nem tapad az edény falára.

Általában füstölt sajtos krumplikrokettel tálaljuk, de azt most nem írom le, mert az tényleg csak frissen jó. :)

Desszert: Csíkos csokimousse

Ezen agyaltam a legkevesebbet, ha desszert és egy napig állnia kell, akkor vagy tiramisu, vagy mousse, ez utóbbit hatásosabbnak éreztem karácsonyra. A csokimousse nálam általában 200 g 70% körüli étcsokiból, löttynyi tejszínből, 2 sárgájából és 4 fehérjéből készül, változó fűszerezéssel, de szigorúan cukor nélkül. Most a dizájn kedvéért a szokásos adag felét fehércsokiból csináltam és ezúttal karácsonyi fűszerezést kapott a cucc.

Hozzávalók:

• egy tábla étcsoki
• egy tábla fehércsoki
• 4 tojás
• pici tejszín
• fahéj, gyömbér, szegfűszeg, reszelt narancshéj

A négy tojást szétválasztom, a fehérjét felverem, a sárgájából kettőt egyéb felhasználásra elkülönítek. Az apróra tört csokikat (persze külön külön) gőz fölött felolvasztom, még olvadás közben belelöttyintem a tejszínt, az étcsokiba belekeverem a fahéjat és a gyömbért, a fehércsokiba pedig a szegfűszeget és a narancshéjat. Olvadás után belekeverem az 1-1 sárgáját, és óvatosan összeforgatom a felvert fehérjével.  A kétféle habot pezsgőspohárban egymásra rétegzem, és irány a hűtő, másnap, de még harmadnap is finom.