Van az úgy néha, hogy az ember barátai egyszer csak beállítanak zsebükben egy laposüveggel, szatyrukban egy nyúl májával, és az embert konfitálásra kényszerítik. Ezt tette velem szombat délután Kaptárlakó is, sőt, kaptam egy jelentős méretű füstölt szalonnát is disznóvágásról, aztán még sajnálkozott, hogy a Franciaországból nekem hozott mustárt otthon felejtette.

Last minute bevásárlást* követően kissé izgulva láttunk neki a műveletnek. Bár a nagyszüleim tartottak nyulakat, kismilliószor láttam nyúlvágást és ettem nyúlpörköltet, a nyúlmáj valamiért teljesen kimaradt eddig az életemből. A meglepően nagy májat először megtisztogattuk, bár azért hagytunk rajta némi zsírt, meg találtunk két vesét és egy szívet is. A veséket kukáztuk, aztán összevesztünk, hogy kettévágjuk-e a szívet, végül Kaptárlakó nyert és kettévágtuk. A cuccot hőálló tálba pakoltuk, leöntöttük épphogy felolvasztott zsírral, dobtunk mellé egy ág rozmaringot és tekertünk rá fehérborsot, majd betoltuk a 80-90 fokos sütőbe (villanysütő legkisebb fokozat). Kb. másfél órát volt bent, ezalatt tartottunk egy tűzpróbát a laposüvegben található konyakkal és régi legendás Oscar díj átadókat néztünk youtube-on.

Másfél óra leteltével, amikor a máj belső hőmérséklete már majdnem elérte a 80°-t, kivettük a sütőből, tányérra tettük és tetőfokára hágtak az izgalmak. Én öntöttem a konyakot, Lali gyújtogatott a karamellizáló pisztollyal, Dani pedig megörökítette az egészet.

A végeredmény határozottan finom lett, bár legközelebb azért annyit változtatnék rajta, hogy kicsit alacsonyabb hőmérsékleten (szigorúan 80°), mondjuk résnyire nyitott sütőajtó mellett, egy kicsit tovább hagynám bent (kb. 100 perc). Kaptárlakó szerint pedig megérdemelne a cucc egy nap száraz zöldfűszeres pácot. Akár így, akár úgy, húsvéti előételnek kiváló, ha nincs gyerek a családban. Ha van, akkor gondosan titkoljuk el előle, hogy épp megesszük a nyuszit, higgyétek el, gyerekkori tapasztalat.

Hozzávalók:

• 1 nyúlmáj
• negyed kg zsír
• 1 ág rozmaring
• só, bors
• 5 cl konyak

* A kísérletet megelőzően még le kellett szaladnom az Allee-ba disznózsírért (meg csokiért a fúknak, mert úgy ítéltem meg, hogy az vérciki, ha egy magamféle csaj csak fél kiló disznózsírt vásárol), így tanúja lehettem annak is, hogy az Allee színpadán szombat délután fél 3-kor megilletődött kisgyerekes családok tekintetétől kísérve egy sportos testalkatú úr épp félmeztelenre vetkőzik. Ha valaki tudja, hogy és ezt így hogy, az írja meg kommentben, mert én azóta sem értem, pedig becsszó nem vagyok prűd.

A sertésnyelvhez hasonlóan a here is hasonlóan megvetett, csak szakértők által értékelt ínyencfalat. :-)

A baj az, hogy viszonylag ritkán lehet (kakas vagy pulyka) herét kapni. Ha mégis lehet, nézzük (szagoljuk) jól meg, mert könnyen megromlik az efféle belsőség. Ha mégis friss herét kapunk, ne sajnáljunk érte húsárat kifizetni (mikor én vettem, 1500 forintért adták kilóját a Tescóban), mert nagyon finom, de tényleg. A pulykatöke pörkölt (fogalmam sincs, hogy kellene leírni, úgy értem kötőjelileg) a néphit szerint nem csak az íze miatt kelendő, hanem állítólag a férfierőt is növeli, magyarul fickósít. :-) Hogy ez igaz-e vagy sem, azt nem tudom, de lehet benne valami, ha másért nem, mert tápanyagokban értékes, és amennyire tudom, viszonylag könnyen emészthető ételről van szó. Dietetikussal ugyan nem konzultáltam erről, de látatlanban azt gondolom, hogy a here ideális étel lehet beteg, lábadozó személyeknek, hogy erőre kapjanak.

Hozzávalók:

60 dkg kakas vagy pulykahere (legközelebb azért minimum egy kilóval csinálom)
1-2 fej vöröshagyma
1 paradicsom
1 fél tv paprika
pirospaprika
olaj
só, bors, majoranna, illetve ízlés szerint egyéb fűszerek

Pont úgy rotyog, mint bármilyen más pörkölt

Pörköltként csaknem ugyanúgy kell elkészíteni, mint bármilyen más pörköltet. Hagymát dinszteltem olajon, mikor üvegessé vált, félrehúztam a tűzről és hozzáadtam a pirospaprikát. Erre jött a friss here. Én nem mertem előzőleg feldarabolni, mert elég széteső alakítást nyújtott. Így egyben tettem bele, és forgattam, pörköltem az anyagot. Később, mikor egy kicsit megemberelte magát, akkor mertem csak villával kiszúrni a heréket (ez azért kell, hogy veszítsen a víztartalmából, és ne legyen túl zselés), majd újabb rotyogtatás után vágtam félbe egyenként őket (ez szintén ezért kell). Ezután már hamar elnyerte a végső formáját. A pörkölt értékét emelendő beletettem egy paradicsomot és egy fél tv paprikát (ezt amúgy majdnem mindig teszek a pörköltbe). Mivel a here íze némileg a májéra emlékeztet, ezért adtam hozzá kevés majorannát is, ami jó ötletnek bizonyult.

A végeredmény rizzsel - mindössze pár percet élt

Bár csak hatvan deka herével álltam neki, azért szerintem jól tükrözi azt, milyen finom kajáról van szó, hogy hárman percek alatt megettük az egészet finom párolt rizzsel körítve. Az előítéletek legyőzése, és a kíváncsiság felébredése után jó étvágyat kívánok!

Valahogy az embereknek - lélektani okokból - fenntartásaik vannak azzal kapcsolatban, hogy nyelvet egyenek. Ízlésen persze kár vitatkozni, de azért szerintem furcsa, hogy ugyanezek az emberek minden további nélkül megeszik ugyanannak az állatnak más húsát, ledarálva, a tulajdon belébe töltve (vagy félnek a pókoktól, és közben más ízeltlábúakat, például rákot esznek). A fene se érti ezt.

A nyelv igazi ínyenceknek való, az egyik legfinomabb hús szerintem. Színtiszta, rostos izom, amit ha elegendő ideig főzünk, varázslatosan zamatos és puha lesz.

A most következő receptet itt találtam, némileg átalakítottam, és nálam küllemre is egészen másképp nézett ki. Finom lett. Tehát:

Szardíniás, baconös sertésnyelv

Hozzávalók:

80 dkg sertésnyelv (3 darab, nyers)
4 szelet bacon
egy doboz szardínia
5 dkg vaj
1 fej vöröshagyma
kb. 6 gerezd fokhagyma
egy korty ecet
petrezselyem
sárgarépa
fehérrépa
babérlevél
só, bors

A nyelv rostos, izmos hús, ezért nem ártott neki, hogy néhány napig fagyasztva pihent a mélyhűtőben (a fagyasztás roncsolja a rostos szöveteket, ezért puhábbá, könnyebben feldolgozhatóvá teszi a keményebb húsokat, mint a vörös vagy barna húsok, pl. marha, kacsa, stb.).

Főszerepben a nyelvek, még mit sem sejtve, nyersen

A nyelveket felolvasztottam, jól megmostam. Vízbe tettem mellé tettem a félbevágott vöröshagymát, a fokhagymagerezdeket, szórtam bele törött borsot, őrölt babérlevelet, szárított petrezselyemlevelet. Megsóztam, és öntöttem bele egy kis ecetet (az eredeti recept 1 dl 5 százalékosat ír, itthon 15 százalékos volt, tehát csak egy kis kortyot adtam hozzá).

Vöröshagyma, fokhagyma, ecet, fűszerek - a főzőléhez (a répák lemaradtak a képről)

Ebben a lében - javarészt lefedve, alacsonyabb lángon - három órán keresztül főztem a nyelveket. Fontos, hogy jól megfőzzük őket, mert különben kemények, rágósak maradnak.

Miután lezártam a lángot, hagytam egy kicsit hűlni a lében, aztán kivettem, és egy késsel kapargatva lehúztam a bőrét (ha jól megfőtt, ez könnyen megy). Ezután viszonylag mélyen bevágtam hosszában, ahova begyömöszköltem a baconszeleteket. Ezután az így elkészített nyelveket vékonyan kivajazott tűzálló tálba tettem.

Főtt, megtisztított nyelvek, belégyömöszkölt szalonnával

Fogtam egy teljesen közönséges szardíniakonzervet, és egy kis vajat. A szardíniáról lefolyattam az olajat, és a halakat összedolgoztam a vajjal. Ekkor még egy további gerezd fokhagymát is belereszeltem, és jól összekevertem. Mindezt a nyelvek tetejére helyeztem, majd melléjük fektettem két kis rozmaringágat. Ezután a tálat lefedtem, és egy forró, előmelegített sütőbe tettem, ahol fél óráig sütöttem.

Kenyérrel, szilveszterről maradt száraz pezsgővel isteni vacsora volt. Jó étvágyat minden nyelvérzékkel bíró ínyencnek! :-)

Idén ez a paramentesség lett a karácsony fő rendezőelve, és bár nem száz százalékosan, de be is jött. Az ajándékok beszerzése, csomagolása még oké, de hogy a karácsonyi menüt is sikerült idegeskedés nélkül kigondolni, az igazán nem rám vall. Persze ehhez az is kellett, hogy a karácsonyi menü ebben az esetben a ma esti vacsorát jelentse, ugyanis ma karácsonyozunk a zurammal, holnap és holnapután lesz olyan szerencsém, hogy valahol máshol fogom valaki más főztjét eszegetni. (Tavaly pl. nálam gyűlt a család szenteste, na az horror volt, hetekkel előtte kattogott az agyam, vészforgatókönyvet írtam a, b, c, d, dz és dzs tervvel, és naná, hogy a pezsgős lazac készítése közben ugrott csak be, hogy még az életemben nem bontottam egyedül pezsgőt, mi több, rettegek tőle, de halált megvető bátorsággal abszolváltam a feladatot.) Tegnap ellenben már odáig  jutottam, hogy amikor a hentes közölte, hogy elfogyott a kacsacomb, egy legyintéssel elintéztem a szépen fejben felépített menümet, hogy akkor megcsinálom a káposztát holnap, üsse kő. Nem akarok bizonyítani, csak enni egy jót, aztán a karácsonyfa tövében dvd-zni.

Az előétel konfitált kacsamáj, elég hibrid dolog, mert bőrös libahájat vettem hozzá, lesz egy kis libatepertőnk is, hagymalekvár, aszú. Bejáratott dolog, nem lehet gond, a máj már kiinazva ázik a hűtőben.

A leves az hagyományos borleves, ez gyakorlatilag az egyetlen fix eleme a karácsonyi vacsinak anyunál is, nálam is, szeretjük, na. Édesfehérborból, sok szegfűszeggel és narancshéjjal csinálok forraltbort (előtte pár órán át áztatom benne a fűszereket, hogy aztán minél kevesebbet kelljen főzni), ha kész, a liter bort 4 tojássárgájával behabarom és kész is.

A főétel a vészterves székelykáposzta, mert majdnem hozza azt az élményt, mint a töltött, viszont lényegesen egyszerűbb, tegnap hirtelen felindulásból meg is főztem. Egyszerű disznópörkölt alap, bele az átmosott káposzta, felaprított kolozsvári szalonna, beáztatott gersli, amíg az ember kiáztatja a tagjait a lushos habfürdős vízben egy pohárka aszúval, addig pont meg is fő, utána csak egy kis tejföl egy kanál liszttel, és kész is. Tegnap este Dani csak megkstolta, aztán háromszor szedett, mindezt éjjel fél 12-kor.

Desszertnek creme brulee-t terveztem, hogy kipróbáljam végre az új karamellizáló pisztolyomat, de olyan mennyiségű sticky toffee pudding maradt, hogy inkább esszük azt.

Mindenkinek boldog karácsonyt, finom ételeket, sok pihenést kívánok!